Az elmúlt hétvége szombatttján Cigándon vehettünk részt a Tél Kupán. Az eseményre Id. Balla János hívott meg minket, melynek nagy-nagy örömmel tettünk eleget.
A tornára 40+os rutinos játékosok alkotta csapatok kaptak meghívást. Meghívást, mert mindannyian egy nagy baráti közösséget alkotnak és a Tél Kupa jól szolgálja a felkészülésüket a bajnokságuk előtt. Kortalan profizmus! 12 csapat várhatta tehát, hogy egy teljességében, baráti hangulatban focázzanak egy jót a Cigándi Sportcsarnokban.
Nyolc fővel vágtunk neki az útnak. A kapuban Berettyán Gábor…no ticomment, avagy lenne mit hozzáfűzni és meg is tesszük, mert sokan tudják, hogy végy egy jó Gabit! Hátul a Trencsényi-Nagy kettős, előttük pedig a svéd Szabó Bakter-Chiellini páros alkotta a közepét. Ő előttük pedig Nagy „Gírhes” Attila parádézott. De ne szaladjunk ennyire előre a pályán. Pláne az autópályán. A padon pedig G. Hierro-Tico duó várta, hogy beszálljon a játékba. Jó hangulatú úton pedig, egy jó hangulatúnak ígérkező tornára hamar telik az idő. Hamar meg is érkeztünk.
Érkezésünkor Balla Jani bácsi fogadott minket és az öltözőnkben elhangzó lelkesítő beszéde után a csapat morálja tovább nőtt. Röviden idéznénk belőle: „Pacalpörkölt…Ki van téve és mindenki szed, amikor csak akar és amennyit csak akar, mert jön a következő adag…sőr…pálinka!” Ennyi! Klasszikus ahol a jóked, ott a derű hangulat közben öltöztünk át és utána megnéztük a büfét, hogy lemossuk az út porát. Kinek kávé kinek üdítő. A Várda sem kesergett és szisszent a jutalom a nap közepén, ami, mint tudjuk ne legyen lom a pálya szélén. Azon pálya körül meg pláne nem, ahol már javában zajlottak a küzdelmek mire beléptünk.
Tizenkét csapat kapott tehát meghívást. A brigádok már reggel nyolckor megkezdték a meccseket. Mi a vendéglátóink figyelmességének is köszönhetően, ebéd után ötven perccel játszhattuk az első párharcunkat és a Gyulaháza ellen, és 4:0-ás győzelemmel zártunk. A következő meccsünkön a hazai Cigánddal mérkőztünk és egy 4:2-es siker után vártuk az uccsó csoportmeccsünket a Vásárosnamény ellen. A Vásárosnamény ellen is sikerült magabiztosan hozni a meccset és csoportelsőként várhattuk a folytatást. A Cigánd csapatában egyébként volt olyan, aki -Vakles György személyében- Írországból, pontosabban Dublin-ból kifejezetten a Tél Kupa miatt utazott haza és azt is megtudtuk, hogy anno minifoci tornán is szerepelt az írországi csapatában.
Id. Balla jános és Vakles György (Cigánd 4.h.)
A folytatásban a legjobb nyolc között a sors szeszélyének folytából megkaptuk az egyik csoportbeli ellenfelünket a Vásárosnaményt. Ezúttal nem volt akkora különbség a két csapat között, mint az első meccsen. Sőt, ellenfelünk a vezetést is megszerezte hamar. Ezután pedig sokáig jól is védekeztek de sikerült megfordítanunk a találkozót. Végül 3:1-es győzelemmel mentünk tovább az elődöntőbe.
A legjobb négy között azzal a csapattal találkoztunk, akivel érkezésünk után először. Ez pedig a Tuzsér volt. Akkor meg is kínáltak volna pálinkával de nem fogadtuk el. Viszont amivel megkínáltak minket a pályán azt „muszáj volt” fogadni. Semmi durvaság nem volt -ahogy az egész torna alatt- viszont egy jó kis harcos meccset sikerült velük játszanunk, ahol 0:0-ás döntetlen után büntetőkkel jutottunk be a döntőbe. Berettyán Gabi az ellenfél első büntetőjét a kapufára nézte és a Nagy Pisti-Szabó Bakter-Trencsényi Jancsi hármas magabiztosan belőtte a büntetőinket.
A döntő előtt a bronzmeccsért a Cigánd játékosainak száma sajnos négyre fogyatkozott de a szervezők és a csapatok hamar megoldották a helyzetet. A tuzséri rutinfiúk sportszerűen belegyeztek, hogy büntetőkkel döntsék el a bronz sorsát. A sportszerűségük pedig győzelmet ért és ezáltal a Tél Kupa harmadik helyén zártak.
Tuzsér
A döntőben pedig azzal a csapattal meccseltünk, akinek a csapatvezetője az első meccsünk után, elsőnek gratulált a győzelemhez. Ő pedig Mandácskó Gyula volt, aki a Kelet-Trans gárdájával jutott be a Tél Kupa döntőjébe. Már a meccs elejétől igyekeztünk a játékot az ellenfelünk térfelére helyezni és ezt ugyan sikerrel is tettük de a Trans-osok fegyelmezett játékának, jó védekezésének és nem utolsósorban kapusuk, Tóth Bèla teljesítményének is köszönhetően sokáig jól tartották magukat. Ám nemsokkal a vége előtt Chiellini, azaz Oláh Kálmán, egy nagy Atitól jó ütemben visszakapott labdát laposan a kapuba rúgott a kapus alatt-mellet-valahol. A vezetésünk után sorra dolgoztuk ki a helyzeteket. Ám Bèla bá’ vagy a kapufa kisegítette az ellenfelünket, További gólokat nem sikerült ugyan szereznünk de a döntőben aratott 1:0-ás győzelmünknek is köszönhetően a Tél-Kupát Debrecenbe hozhattuk!
Kelet Trans
Száz gólnak is egy a vége. Nagyon hálásak vagyunk, hogy meghívást kaphattunk egy olyan tornára, ahol a grundok szellemisége nemcsak a pályán, hanem a pálya mellett is érezhető volt. Kis túlzással játékvezetőkre se lett volna szükség és amikor néztük a meccseket, mintha újra tizenévesek lettünk volna és a beton pálya mellet űlve, pogácsát majszolva, a nyomós kútból felfrissűlve vártuk, hogy sorra kerüljünk. Köszönjük Jani bácsi és köszönjük mindenkinek a szívélyes fogadtatást és vendéglátást! A Tél Kupa díjátadó képei megtekinthetőek ITT!
Id. Balla János és G. Hierro
Felső sor: Göntér „Hierro” Zsolt, Oláh „Chiellini” Kálmán, Nagy „Gírhes” Attila, Nagy István (torna legjobb játékosa), Berettyán Gabi / Alsó sor: Szabó „Bakter” Péter, Trencsényi Jancsi, Komáromi „Tico” Árpád
„Az emberi életben az alapállás a gyermekkorból és a kiérett öregségből érthető meg. A korai gyermekkorból azért, mert az emberi kedély csak hétéves kora előtt egyszerű és tiszta és derűlt, mint később csak kivételesen a játék pillanataiban tud lenni, amikor a turbából kilép és a világ egyáltalán nem zavarja meg. A kiérett öregségből azért, mert az érett öregségben az ember újra egyszerűvé lett és kitisztult és a turbából amennyit csak lehetett felszámolt.”
(H.B. Scientia Sacra)
