Nemzeti Aranya

Először talán 2000 környékén – az azóta is meglévő – januári abonyi teremtornán védtem kispályán! Haverokkal, osztálytársakkal neveztünk és azt hiszem SPÍLEREK volt a csapat neve. Arra emlékszem, hogy az első egyenes kieséses meccsen büntetőkkel estünk ki – kapott gól nélkül – a tornáról. Mikor igazából kapcsolatba kerültem a kispályával 2004-2005 lehetett, nagyon szerettem volna már régóta bekerülni ebbe a vérkeringésbe, de soha nem volt olyan csapat aki hívott volna. Én meg nem ajánlkoztam senkinek sem. Végül aztán Bejzi (Katona István) T-Plasztik csapatához hívott, és simán mindenkit elverve nyertük ugyanezt az imént már említett abonyi tornát. Itt szemelt ki magának Ábrahám Tamás és gyorsan „átigazolt” magához a Nemzeti Étteremhez, azóta is csak itt játszok nála, teremben, homokon, műfüvön, nagypályán, és még tudja az Isten hol. Pontosabban van egy kis baráti társaságom is, akikkel ha tehetem és összeegyeztethető még játszunk.

Én úgy gondolom a teremfoci gyorsasága, a sok esemény, a finom kis mozdulatok, a több gól, és védés, a zárt tér miatti jobb hangulat teszi nagyon népszerűvé a játékot. Én amit igazából kedvelek, az az, hogy sokkal több lehetőségem van nekem – mint kapusnak – is játékba avatkozni! Imádom mikor jobb csapat (bár nem sok ilyen van) ellen transzban védhetek és az ellenfél akármit csinál nem rúg gólt. Viszont az első, ami miatt már mindig nagyon várom a téli teremtornákat az a társaság. Nálunk a Nemzetíííí-nél mindig jó kis brigád gyűlt-gyűlik össze, és szépen lassan, ahogy kialakult az évek során a mag, a csapattársi viszonyok bizony sok emberrel baráti viszonnyá alakult át. Aztán persze a sikerélmény, ami mostanában hála isten elég sokszor ér minket, legyen az egyéni, vagy csapat siker.

6 évesen kezdtem Szolnokon focizni. Érdekes, mert egészen 16 éves koromig a foci mellett párhuzamosan súlyemeléssel is foglalkoztam. Nem is voltam gyenge! Több országos 2. illetve 3. helyezésem volt. Ahogy viszont nőttem és rakodni kellett volna már éreztem nem lehet a két sportot összehangolni! Nem egészséges, és szépen lassan a focit választottam. Szolnokon NB2 kispadig jutottam. Nem igazán volt annak idején szerencsém, de mindegy is, mert nem foglalkozok már ezzel, utána zömmel NB3-ban fociztam, Rákóczifalván, Jászberényben, Tápiógyörgyén, Tiszafüreden, Jánoshidán. Most újra visszakerültem Tiszafüredre Megye-I osztályban vitézkedő csapathoz. Természetesen Ábrahám Tamás révén, ahol már egyszer nagyon jól éreztem magam, és szeretném ha ugyanolyan szép sikereket érnénk el, mint akkor mikor itt voltam.

Kapusként én igazából azokkal szeretek játszani, akik az én munkámat segítik legyen az védő vagy támadó. Akivel egy hullámhosszon vagyunk, és egy futball filozófiát vallunk. Pataki Gabi, aki szerintem a mostani Nemzetis játék egyik értelmi szerzője ilyen. Jól lát, olvassa a játékot, képzett, megtartja a labdát filigrán termete ellenére is, tehát vele úgy mond kimondott jó játszani. Aztán Mohácsi Gabi, aki ha nem lenne ilyen semmirekellő NB1 ben játszana, a mezőnyben senkinek nincs olyan jó ballába mint neki, védőként is tökéletes, csak a biliárdot ne erőltesse! Nem áll jól neki. Aztán Péló, akarom mondani Pelo egyik legjobb barátom, Tuti Tóth Tibi minden poszthoz alkalmazkodik! A bicepsze zavarja csak a játékban.

Legbüszkébb a strandfoci 2. helyezésemre vagyok nagyon nagy meccseket játszottunk, végig a döntőig remekeltünk az elődöntőben 4-0-ra is vezettünk majd kiegyenlített a sokkal esélyesebb Goldwin! Végül mégis 6-4 re nyertünk, nem láttam még itthon jobb meccset annál. Na meg a tavalyi miskolci torna győzelem, annak is a negyeddöntője a Füredi Söröző elleni 6-6 ! Szenzációs meccsen aranygóllal nyertünk, aminek jobban örültünk szerintem, mint egy Real Team kupa győzelemnek. Csapatunknak ez utóbbi nagyon nagy célkitűzése, ami hiányzik még a vitrinből.

Egyénileg talán pont itt a strandfoci válogatottal elért győzelem, és a legjobb kapus cím elnyerésére vagyok a legbüszkébb. Na meg amióta kapusedző vagyok Szolnokon két kis tanítványom is az év játékosa címet kapta amit Egervári Sándor szövetségi kapitánytól vehettek át. Talán ez utóbbi egyenlőre mindent felül ír!

Aki focicsapattal járt már valaha, az ezer emlékezetes utazást és történetet megélhetett! Nekem is számtalan volt. Egy nyáron Ausztriában jártunk strandfoci tornán és Bécs belvárosában voltunk átutazóban. Kapás Józsi vezetett, persze eltévedtünk! Működött a GPÁRESZ is szokás szerint. A Kisbuszban hátul nagy kártya csaták. Elől szóltak ’70-es ’80-as évek slágerei… közben a másik busz már rég a célnál volt mi meg állunk a pirosban. Azt hittük, 1-2-3 percig, mire egy öblös hang megszólalt hátulról: „Te David Hasselhoff (hasonlít rá, nem vallja be, de igen) tán nem látsz a hajadtól?! Nem kiderült, hogy Józsi a parkoló autók mögé állt be várakozni. Aztán ugyan Ő, ugyanígy kisbusszal még nagyon régen az abonyi teremtorna helyett Füzesabonyba vitte a fél csapatot.

Volt egy kellemes kis történet Debrecenből is. Elvittük magunkkal Ondó Janikát (nem ér nevetni) aki nagyon nagy szerencsejátékos, és hát milyen a szerencsejátékosok élete pont nem volt pénze, mert mindenét épp elbukta. De Volt egy-két tuti tippje, és annyira rimánkodott egy kis pénzért a főnöktől – Tamástól, már majdnem sírvafakadt. Tudni kell O. janiról 🙂 hogy 160 cm. Na most Tamás meg nagy franc volt, azt mondta neki: „Jól van! Kapsz 50 Eurot – közben Janika szeme előtt már milliók repdestek – ha leszeded azt felugrásból egy súlypontmérő tetejéről.” Szerencsétlen félórát ugrált, sehogy nem tudta lekapni még a többi csapat is a hasát fogta úgy nevettek rajta…

HAJRÁ NEMZETÍÍÍ…